Trópusi országokba utazók a nem kellően hőkezelt ételeknek és víznek köszönhetően kapják meg a betegséget. A klinikai tünetek többnyire már a hazatérést követően jelentkeznek. Kórokozója a Salmonella typhi, amelyet a gyomorsav nem pusztít el, és így a vékonybélbe jut. Típusos esetben fokozatosan kialakuló, magasan maradó láz jellemzi. A betegség változatos képet mutat, amely lehet igen enyhe is, ill. súlyos lefolyású. Gyermekkorban enyhe hasmenéssel kezdődhet, de felnőttkorban inkább a székrekedés a jellemző, amihez hasi puffadás társulhat. A nem kezelt tífuszra az elhúzódó láz és a beteg fokozott leromlása jellemző. A lázgörbe, klasszikus esetekben, kezelés nélkül jellegzetes mintát követ. Lázcsillapítók, illetve antibiotikumok adása megváltoztatja ezt a lázmenetet. A központi idegrendszer érintettségét jelzi a csaknem állandó fejfájás és a betegség elôrehaladásával kialakuló jellegzetes ún. „typhosus” (ejstsd: tifózus) ködös állapot, amelyről a betegség a nevét kapta. Súlyosabb esetekben agyhártyagyulladás fejlődhet ki. A legsúlyosabb szövődmények a betegség késői szakaszában fellépő vékonybél-perforáció (kilyukadás) és vérzés, valamint az epehólyag elhalással járó gyulladása. Átlagos esetekben a betegség 4 hétig tart. Az első héten a tünetek fokozatosan bontakoznak ki, és elsősorban általános tünetek dominálnak, mint a fejfájás, rossz közérzet visszatérő láz, enyhe köhögés, székrekedés. A második héttől toxikus tünetek bontakoznak ki. A láz folyamatosan magas marad, a beteg apátiás, hasa puffadt, és megjelennek a roseolák (rózsaszínű bőrfoltok). A harmadik héten a beteg állapota tovább súlyosbodik és megjelenik a jellegzetes ködös (typhos), zavart állapot. A hasi puffadás fokozódik, rendkívül bűzös, borsópürészerű széklet ürül. A halál valamilyen súlyos szövődmény következtében – szívizomgyulladás, perforáció, vérzés, vagy egyéb szeptikus szövődmény miatt (pl. májtályogok, vagy a már említett epehólyaggyulladás miatt) – következik be. Diagnózis: a kórokozó kimutatása és/vagy a szerológiai reakciók pozitivitása. Gyanú esetén a betegség elején (az első héten) levett vérmintából az esetek 90%-ában ki lehet mutatni a baktériumot. A betegség előrehaladtával ez az arány csökken, de a kórokozó később kimutatható a székletből és a vizeletből. Mindig több mintát kell küldeni (legalább hármat) tenyésztésre. A széklet és vizeletleoltások a harmadik hétre már 75%-ban pozitívok. Kezelésére hatékony antibiotikumokkal rendelkezünk, és védőoltás is rendelkezésre áll.
Tífusz 
