|
Három formája ismeretes:
1. Az arcüregek és a középfül feszülése,
2. dekompressziós betegség (keszonbetegség),
3. artériás gázembólia ( AGE). Fizikai oka, hogy a gázok oldékonysága a folyadékokban a nyomásviszonyok függvényében változik. Ha csökken a nyomás (a búvár felfelé emelkedik), a búvárpalack nitrogéngáz-tartalma lassú felemelkedés esetén a tüdővel távozik, míg gyors felemelkedéskor buborék képződik, amely a szervezet szöveteiben felszabadulhat, változó tüneteket előidézve. Veszélyekkel jár az is, ha valaki azon a napon száll repülőre, amikor búvárkodott! A nôknél fokozottabb a veszély a nagyobb zsírszöveti állomány miatt. Ez ugyanis elnyeli a nitrogéngázt, így kevesebb gáz fog távozni a tüdőkből, és több szabadul fel a szervezetben, panaszokat okozva. Sem terhességben, sem 12 éves kor alatt nem ajánlott a búvárkodás! Az ízületekben felszabaduló buborékok fájdalmat okoznak, de kialakulhatnak érzészavarok, idegrendszeri tünetek, bénulások, sőt agy- vagy tüdőembólia is. A súlyosság függ a merülés mélységétől, a felszínre jövetel gyorsaságától, előzetes merülésektől, fizikai állapottól, meglévő betegségektől, előzetes tüdősérüléstől. Teendő: sürgősen orvost kell hívni, aki a beteget kórházba szállítja, ahol a sérült keringését és légzését megpróbálják stabilizálni. Az ún. mélységi mámor a vér nitrogénszintjének megemelkedése miatt alakulhat ki, kb. 30 méter mélységben. Zavartság, a tájékozódási képesség elvesztése, eufória vagy depresszió kialakulása jellemzi.
Teendő: csökkenteni kell a merülési mélységet, bajba jutott társunkat óvatosan felszínre kell segíteni. A keszonbetegség a merülés befejezése után fél óratól 3 órán belül jelentkezik. A dekompresszió (nyomáscsökkenés) miatt felszabaduló gázok a véráram útját állva okozhatnak legkülönfélébb tüneteket.
Teendő: a beteg kompressziója (ismételten vízbe helyezése, a víznyomás lassú csökkentése).
|
Főmenü 
