Utazás-egészség

Az utazásra készülő turista egyik legfontosabb teendője, hogy megbecsülje saját helyzete és egészsége szempontjából az utazással kapcsolatban felmerülô kockázatot. Ez alól talán kivételt jelentenek azok a luxusutazások, pl. a hajóutak, ahol még az utas mûvesekezelésérôl is gondoskodnak, és az egészségügyi személyzet bármilyen betegséggel utazó turistát szakszerűen el tud látni. Nem célszerű nagyon fiatal vagy nagyon idős korban vállalkozni egzotikus utakra, valamint a terhesség, ill. szoptatás idején sem célszerű kalandos kirándulásokat tenni. Fontos, hogy a kiutazás előtti kockázatfelmérés megfelelő szakszerűséggel történjen azzal a szándékkal, hogy az utazó kellő módon felkészülhessen az útra. Ez a felmérés, illetve tájékozódás elsôsorban a háziorvos feladata, tehát először őt kell felkeresni az utazásra készülőnek. A háziorvosnak ismernie kell az utazó életkorát, korábbi betegségeit, tudnia kell, milyen gyógyszereket szed rendszeresen, van-e allergiája, kapott- e előzetesen védőoltást(okat), milyen egzotikus utakon vett korábban részt, nem állapotos-e. Az orvost tájékoztatni kell a célországról, az indulás idejéről, az utazás módjáról, az ott-tartózkodás időtartamáról, felmerülő kétségeinkről.

A mérlegelés szempontjai:

  •Az utazó életkora: Statisztikai adatok szerint a balesetek, sérülések elsősorban a fiatalabb korosztályban (40 év alatt) alakulnak ki. Egyszerűbb betegségeknek (napozással kapcsolatos leégés, hasmenés, hányás stb.) is súlyosabb következményei lehetnek ebben a korcsoportban, mint az idősebbekben. A turisták körében előforduló hirtelen halálnak elsősorban szív- és érrendszeri oka szokott lenni (pl. infarktus), de ez az idősebb turistákat is érinti. Nem ritka, hogy a meglévő alapbetegség tünetei súlyosbodnak, ami orvosi ellátást igényelhet az utazás során. Az utazó korát figyelembe kell venni bizonyos vakcinák alkalmazásánál, illetve a malária profilaxisra szedett gyógyszerek esetén is.

  •Előzetes betegségek: Ha valaki nagyobb sebészeti beavatkozáson esett át az út előtt, vagy ha infarktusa volt, nem célszerű vállalni a repülőutat! Trópusi körülmények között a krónikus gyomor-bél hurutban szenvedők számíthatnak a panaszok kiújulására. Az antimaláriás gyógyszerek adagját is módosítani kell bizonyos esetekben (vesebetegségek, májbetegségek). Fizikailag nem megfelelô kondícióban levő utazók ne vállalkozzanak intenzív fizikai igénybevétellel járó kirándulásokra. Immungyengeségben szenvedőknek nem szabad élő vírust tartalmazó oltóanyagot adni, és az inaktivált oltóanyaggal végzett vakcináció nem alakít ki kellő védettséget. Lépeltávolításon átesett személyekben súlyos malária alakulhat ki. Pszichiátriai megbetegedésben vagy fokozott görcskészséggel rendelkező betegek (epilepszia) nem szedhetnek Mefloquint (Lariam) a malária megelôzésére.

  •Gyógyszerszedés: Ha valaki hosszabb ideig akar külföldön tartózkodni (munkavállalás), célszerű meggyőződni arról, hogy rendszeresen szedett gyógyszerei az adott helyen elérhetők-e. Rövidebb turistaút során érdemes tartalékadag gyógyszert is vinni s ezt a kézipoggyászban tartani. Epilepszia elleni gyógyszerek és bizonyos szívgyógyszerek (az ún. béta-blokkolók) együttadása antimaláriás gyógyszerekkel nem javasolt.

  •Allergia: Ha az utazó kórelőzményében vakcinációval vagy antimaláriás gyógyszerekkel kapcsolatos allergiás reakció szerepel, akkor nem szabad védőoltásban részesíteni, illetve az allergiát okozó antimaláriás gyógyszerrel nem folytatható profilaxis! Tojásfehérje-allergiás beteg nem részesülhet sárgaláz elleni védőoltásban. Allergiás reakció elleni gyógyszerek (ún. antihisztaminok) készenlétben tartása szükséges olyan betegeknél, akik túl erősen reagálnak a rovarcsípésekre. Amennyiben az utazó kórelőzményében életveszélyes allergiás reakció (ún. anafilaxia) szerepel, célszerű, hogy a kézipoggyászban adrenalin-injekció álljon rendelkezésére.

  •Korábbi oltások: A korábbi vakcinációk ismerete azért fontos, hogy az utazó ne részesüljön feleslegesen oltásokban. A sárgaláz elleni oltás kb. 10 évre elegendő védettséget biztosít, és a hepatítis (májgyulladás) A illetve B elleni vakcinákat sem kell megismételni, ha az utazó korábban már megkapta a teljes védettséghez szükséges dózist.

  •Korábbi utazások: Gyakorlott utazóknak általában kevesebb egészségügyi problémájuk lesz, mert az életüket praktikusabban tudják megszervezni, elővigyázatosak, tudják, hogy milyen ételeket, italokat fogyasszanak, illetve a védettségi szintjük is magasabb. Emellett jobban el tudják viselni a különleges klimatikus viszonyokat és a szokatlan környezetet.

• Terhesség: Bizonyos vakcinák adása, illetve antimaláriás gyógyszerek szedése terhességben nem javasolt. A terhesség során kialakult malária súlyos következményekkel járhat az anyára és a magzatára egyaránt, mert valószínûbb, hogy életveszélyes formát ölt, illetve nagy a koraszülés és vetélés veszélye. Terhesség során nem célszerű maláriasújtotta területre utazni! Számos repülőtársaság nem vállalja a kockázatát annak, hogy 35 hetes vagy ennél még késôbbi terhességben elrepítse az utast, mert a repülőút során esetleg koraszülés következhet be.
 
 
•Fogyatékossággal élő utazók: A különleges ellátást igénylők (pl. tolószékhez kötött betegek) részére gyakran erre a célra speciálisan szervezett kirándulásokat javasolnak, ahol a turistaúton végig megoldott, hogy a helyzetnek megfelelő körülmények álljanak rendelkezésre mind az utazás alatt, mind az otttartózkodás idején.

  •Az utazás célországa: Tisztában kell lenni azzal, hogy az adott területen milyen betegségek fenyegethetik az utazót. Ehhez tudni kell az egyes betegségek elterjedtségének földrajzi határait, az esetleges járványok elôfordulását e területeken. Pl. sárgaláz csak Afrikában és Dél-Amerikában fordul elő, míg az ún. japán B-enkefalitisz (agyvelőgyulladás) Délkelet-Ázsiában terjedt el. Az egészségre általában nagyobb veszélyt jelent a trópusi országokba történő utazás, amelynek kockázatát mindenkinek magának kell mérlegelnie. Tanácsot lehet és szükséges kérni, de a döntés egyéni, a következmények is az utast érintik. Mindig kössünk biztosítást!

  •Az utazás időpontja: Célszerű, hogy az utazó még a tervezett indulás előtt 4-6 héttel konzultáljon az orvosával, így a tervezett oltások beadása megfelelô időben megtörténhet, és kialakul a védettség.

  •Az utazás hossza: A betegségek kialakulásának valószínûsége az ott-tartózkodás idejével arányos. Bizonyos kockázati tényezôk szezonális ingadozást mutatnak (pl. nagyobb a malária kockázata az esôs évszakban, míg száraz évszakban a járványos agyhártyagyulladás jelent nagyobb kockázatot).

  •Az utazás célja: Igen fontos tényező az utazás célja, hiszen egészen más kockázattal jár egy jól megszervezett csoportos utazás – mely néhány hétig tart és az utazás minden fázisában megfelelőek a körülmények – mintha valaki hosszabb időt tölt el trópusokon vidéki, „dzsungel” körülmények között. Ez utóbbi esetben a helyi lakossággal való kontaktus miatt nagyobb a veszélye az emberről emberre terjedő betegségek átvitelének is. Ilyen betegségek lehetnek pl. a diftéria (torokgyík), a tuberkulózis és a meningitisz (agyhártyagyulladás), amelyek az ott munkát vállaló személyek (tanárok, orvosok vagy misszionáriusok) egészségét veszélyeztetik. Ezeket a betegségeket az érintettek a saját családjuknak, környezetüknek is átadhatják. Jellemző eset, amikor külföldön tanuló diákok hosszú távollét után visszatérnek saját hazájukba (valamilyen trópusi országba), és nem szedik a maláriát megelőző szereket (profilaxis), mivel azt hiszik, hogy még mindig védettek. Ezeknél a hazatérő diákoknál nagy a maláriában történô megbetegedés veszélye. A csoportos turistautak általában kevés kockázattal járnak, de rizikótényező lehet, hogy ezeken az utakon lazábbak a viselkedési szabályok, óvatlanok az utazók a kábítószer- és alkoholfogyasztás, illetve a safe sex (biztonságos szex) tekintetében. Figyelembe kell venni, hogy számos trópusi országban a „szexmunkások” jelentős része HIV-el (az AIDS vírusával) fertôzött, vagy valamilyen más szexuálisan terjedő fertôzésben szenved. Az ún. hátizsákos turisták jobban ki vannak téve a környezeti hatásoknak, a rovarcsípéseknek és állatharapásoknak, illetve a különböző, intenzív fizikai aktivitást igénylő sportok sem kockázatmentesek. A trópusi országokban munkát vállaló orvosok és más egészségügyi dolgozók gyakran vannak kitéve az ún. blood-borne (vérrel terjedő) vírusfertőzéseknek (pl. vérzéses lázaknak), az állatorvosok a veszettségnek, a tanárok pedig a tuberkulózis veszélyének.

  •Szálláskörülmények: A megfelelő körülmények miatt kisebb a rizikó egy többcsillagos szállodában, mintha valaki sátorban lakik, és élelmiszerét az utcai árustól kénytelen beszerezni. Természetesen, az előkelőnek látszó szállodákban is előfordulhatnak komoly higiénés problémák a konyhában vagy a bárban, aminek következménye lehet az „utazók hasmenése”. A szállodai uszodák, fürdőmedencék is veszedelmesek lehetnek, amennyiben nem kellő mértékben fertőtlenítik a vizüket. Italfogyasztásnál is figyelnünk kell, hogy a jégkockát és az italokat hogyan készítik.

 
•Az utazás módja: Egyaránt fontos a célállomás elérése és az ott-tartózkodás ideje alatt. Bizonyos betegségek, állapotok esetén a légi közlekedés nem javasolt (pl. korábbi hasműtét vagy a terhesség harmadik harmada). Hajóút esetén a hajó mozgására érzékenyekben kellemetlen tünetek, szédülés, hányás alakulhat ki (kinetózis). Egyéb járművel történő utazások esetén a szokásos kockázatokkal kell számolni (balesetek, rablás stb.).

  •Vidéki utazás: A trópusi országokban jelentős kockázatnövekedést jelent vidéken a megfelelô szállás és a tiszta víz hiánya.

  •Orvosi ellátás: Megfelelő színvonalú elérhetősége különösen fontos az idősek, a gyermekek, illetve a várandós kismamák részére. Erről nem árt előre tájékozódni, ha módunk van rá. Célszerű mindenképpen az elsősegélynyújtáshoz alkalmas készletet magunknál tartani, amely tartalmazza a sebellátáshoz szükséges kötszereket, ragtapaszt, fertôtlenítô oldatot, lázmérôt, gyógyszereket stb. Ahol az egészségügyi ellátás garantáltan nem megfelelő, célszerű fecskendőket, injekcióstűket, ill. injekcióban adható gyógyszereket is vinni. Ezeket érdemes egyeztetni az utazásra felkészítő háziorvossal. Fontos tudnunk, hogy trópusi országokban számtalan gyógyszer kapható a piacokon, s ezek eredete nem mindig tisztázott! Számos leírás szerint az itt vásárolt gyógyszerek (antimaláriás szerek, antibiotikumok, stb.) nem tartalmaznak hatóanyagot, az orvos számára is félrevezető lehet, hogyha bizonyos tünetekre adott gyógyszerek beszedését követően a beteg nem gyógyul meg, hanem esetleg még rosszabbul lesz.