Utazás-egészség

Az álomkór kórokozója egy egysejtű, ún. protozoon, amelyet az ún. cecelegyek terjesztenek. A kór elsősorban Afrikában terjedt el a Szaharától délre. Kb. 36 országban észlelték az előfordulását. Évente 20-25 000 esetet jelentenek a WHO-nak, de az éves elôfordulása ennél jóval többre, kb. 300 000-re becsülhető. A klinikai tünetek a cecelégy csípését követôen kb. 5 nap múlva kezdődnek. A csípés helyén jellegzetes fekély (sánkér) alakul ki. Ez általában a felsôtesten, vállakon, nyakon található, melyet duzzanat, ödéma, bőrpír kísér. Láz már a cecelégy csípése után néhány órával kezdődhet, de általában a paraziták vérbe kerülésével egy időben jelenik meg. A lázmenet rendszerint szabálytalan, melyhez általános tünetek, mint pl. fejfájás, izomfájdalmak, fogyás, izületi fájdalmak, bőrviszketés, kiütések, vérszegénység és jellegzetes, mély érzészavar társulhatnak. A betegség előrehaladásával agyhártyagyulladásos tünetek jelennek meg, ill. a beteg elmeállapota gyorsan romlik, aminek az első jele, hogy a viselkedése megváltozik, hosszú ideig pszichiátriai beteg gyanúját keltheti. Az betegség elnevezése a jellegzetes alvásmintára utal, mely hamar kialakul. A beteg éjszaka nem tud aludni, de nappal akár étkezés közben is elalszik, majd folyamatos alvás, kóma alakul ki, ami halállal végződhet. Furcsa viselkedésű, pszichiátriai esetnek minősített betegek egy részében is meg lehet találni az álomkór kórokozóját. Turistákban kialakuló fertőzést bizonyos vadrezervátumokban figyeltek meg. Kezelésére viszonylag kevés, de sok mellékhatással rendelkező gyógyszerünk van. Védőoltás nem áll rendelkezésünkre.